És végre, több napi szenvedés és izzadás után elkészült.

Természetesen lehetne még vele birkózni, de megáll benne a víz és így már mutat valahogy.
Lehet talán még DREMEL-el kicsit alakítok a “meder” alján, hogy eltűnjenek a
fúrás nyomai.
Sajnos a fénykép nem a legjobb…

A harmadik fázis

Rátaláltam a csempefúróra.

Ezzel már egészen “gyorsan” lehetett haladni. Az elkészült furatokat fúrókalapács
hegyesvésőjével ütöttem ki. Viszonylag sima ügy csak
egy kisebb szilánkot kellett a szememből kivenni!

Folyt. köv…

Második nap eredménye.

Kézi acél vésőket használtam és egy fél kilós kalapácsot.
A közepén és a szélein vídiás fúróval lett megfúrva…
Sajnos ez a technológia nem bizonyult túl igéretesnek,
viszon katasztrofálisan lassan lehetett haladni vele. A kis vésők egy-két ütéstől
letompultak, én meg a “nehéz” kalapácstól elfáradtam…

Szóval ez az eleje…
Maga az indíttatás egy badacsonyi túra alkalmával született, ahol útközben több természet által formált
madáritatót lehetett látni bazaltból.
Sajnos ezeket képtelenség lett volna magunkkal cipelni, dög nehezek voltak.

Otthon aztán az andezit mellett döntöttem,  mivel ezt lehetett kapni a térkő lerakatban…

Ez lett az alany: egy 7kg-os andezit tömb (700Ft)